Sorstalanság

Kertész Imre Nobel-díjas regénye, melyben egy pesti fiú sorsán keresztül ábrázolja több millió zsidó és nem zsidó mártír második világháborús pokoljárását, egyúttal saját egyéni identitásának kényszerű tudatosulását, immár tizenhetedik alkalommal lát napvilágot. Nem ok nélkül. Bár a cselekmény nem túl bonyolult - Gyurkának először édesapját viszik munkaszolgálatra, majd ő is kénytelen abbahagyni az iskolát, Németországba kerül koncentrációs táborba, végül hazajut, de egész családját elveszíti - a regény mégsem könnyű olvasmány. Nemcsak a szerző hosszas elmélkedésekben kibontakozó elbeszélői technikája miatt, de a mű mögöttes történelemfilozófiai és társadalomlélektani vonatkozásai okán is. A harminc év távlatából visszatekintő szerző a nácizmus, és minden totalitárius rendszer működési mechanizmusának lényegére tapint rá. Végső soron az egyéni lét kereteinek határait kutatja egy szükségszerűnek tűnő, ám valójában mégsem szükségszerű történelmi helyzetben. A történelemnek való kiszolgáltatottság, ez az egyéni sorstalanság - mely a zsidóság tekintetében egy egész közösség szintjén érvényesült - az a tanulság, amellyel minden generáció valamilyen formában szembesül, és ami miatt ez a könyv a tanulóifjúság kötelező olvasmánya lesz.