Stoner

A Stoner azok közé a regények közé tartozik, amelyek ellenállhatatlan vonzereje, sajátos varázsa éppen szikár egyszerűségükből, minimalizmusukból fakad: John Williams teljesen sallangmentesen ír, rövid, minden szenvedélyt nélkülöző, tárgyszerű stílusban jegyzi le főhőse William Stoner élettörténetét - nem többet, és nem kevesebbet. Műve leginkább az átlagosság diszkrét, tökéletesen stílszerű ünneplése, amelynek manifesztációja a főszereplő, aki amerikai létére pontosan ama bizonyos "amerikai álom" ellenpontja: egy ember, aki élete hatvanöt éve alatt nem csinál semmi különöset, azon kívül, hogy a maga elvei szerint tisztességesen végigéli, amit a sors adott. Ahogy másoknak, úgy neki is vannak nagy döntések az életében, amikor így vagy úgy dőlhet el a folytatás, s ezek során Stoner hol jól, hol rosszul, gyáván vagy épp indulatosan dönt - teljesen hasonlóan mint bárki más. Nőül veszi például a barátnőjét, Edithet, aki nyilvánvalóan nem illik hozzá, s amikor később jön a nagy szerelem az életében, nem mer radikálisan váltani; máskor egy szakmai vita kapcsán annyira összevész a felettesével, hogy onnantól kezdve reménytelenül megfeneklik egyetemi irodalomoktatói karrierje. Mindezekből világosan kitűnhet, hogy a Stoner sokkal inkább szellemi, mint konkrét értelemben vett kaland - annak viszont valóban különleges, a maga puritánságában magával ragadó, egyedi opus. Minden művelt olvasónak ajánlható, kiváló munka, a huszadik századi amerikai széppróza egyik remeke.